gyermekágy

Vége:)
Nem, mintha túlságosan kihasználtam volna az időt. Az az egy hét szuper volt, amíg anyukám itthon volt, akkor sokat pihentem. Amikor Jancsi itthon volt, kevesebbet, utána pedig szinte semmit. Meg is jegyeztem méltatlankodva Jancsinak, hogy a gyermekágy ugye a pihenésről szól, és nekem ebből igen kevés jut, mire azt a választ adta, hogy akinek 3 gyereke van, sőt egy 1,5 év alatti gyereke, annak ennyi jut, emésszem meg.
(Persze igazából nincs okom panaszra, nem ismertem még pasit, aki annyit segítene, mint Jancsi nekem, dehát egy csomó mindent akkor is nekem kell csinálni, egyrészt, mert nem ért hozzá: mosás, vasalás, főzés, másrészt, mert eszébe sem jut, hogy azt is meg kellene csinálnia: WC-, fürdő-takarítás stb.) Na igen, főzni is kell, ruhát rendezni, gyerekeket körülugrálni.. Mondjuk lehetne segítségem, de nem bírnám ki, hogy cserébe beleszóljanak az életembe. Úgyhogy nincs :/ Szerintem még mindig sokkal jobban járok. Viszont így nézek ki estére xDD

És a neheze csak ilyenkor jön. Mert Zalán továbbra is végigordítja a 8-tól 10-ig terjedő időtartamot +/- egy-két óra. És semmi, de semmi nem segít.

Jancsi megkérdezte, hogy miért zavar engem ennyire a sírás, hagyjam egy kicsit, had sírjon. Hmm.. ezt a megjegyzést már Kristófnál is megejtette néhányszor, akkor még komolyan vettem, érveltem, vitatkoztam. Azóta persze tudom, hogy sokkal engedékenyebb, mint én, Kristóf pl a legkisebb nyafijával mindent elér nála.

Ezen szoktunk is vitatkozni, mert utálom, hogy azt sulykolja belé, hogy hisztivel bármit elérhet, de hiába, Kristóf az ujja köré csavarta apát. Te jó ég, mi lenne, ha lánya lenne?!

Tegnap este is 10-ig ordított Zalán, de utána hajnal fél 4-ig aludt :D Ha ez az ára egy kis éjszakai nyugalomnak, hát kénytelen vagyok beletörődni. Majd csak abbahagyja pár hónapos korában. Viszont 6 hetesen 5kg 60 dkg-t nyomni igazán szép teljesítmény. A rugalmas kendőt általában csak 7 kg-s korig ajánlják; ha így haladunk, az még kb. 1  hónap :/

babaklub retry

Hosszas kihagyás után eljutottunk a babaklubba. Vagy mondhatnám úgy is, hogy Zalán eljutott élete első babaklubjába:)

Nem volt könnyű feladat, de muszáj volt már Kristófot elvinni tombolni, mert 4 napig nem voltunk sétálni, motorozni, labdázni - azóta esett az eső. Egyfolytában. Végre ma napos időre virradtunk, és melegre is, reggel 9-kor már 25 fokot mutatott a hőmérő, bár a szél miatt hűvösebbnek éreztük, ez a napon álló kocsiban legalább 30 foknak érződött.

Három napi hideg élelemmel, teletömött hátizsákkal, két kicsivel, babahordozóval, kulcsokkal, pléddel, egyéb dolgokkal felszerelkezve elindultunk. Balu is indult teniszre, majd Lacáékhoz Nagykállóba, így segített bepakolni, visszafelé ezt már egyedül kellett megoldani.

Zalán a fenti képen látható pozícióban pihent az idő 50%-ában, rövid szopizás után pedig a Liliputiban pihent tovább a mellkasomon.
Bezzeg Kristóf: :DD Az idő 90 %-ában egyik motorról a másikra szökdösött, és figyelt.. Mindent és mindenkit megfigyelt, távol tőlem. Csak néha avatkoztam be (nem tudom, miért akarok mindenbe beleszólni), próbáltam érdekes játékokat mutatni neki, (nem különösebben érdekelte) egy-egy összetűzést megakadályozni. Aztán mikor már készülődtünk hazafelé - cirka félórán keresztül - , rájött, hogy az a csúszda!! az alagút!! a trambulin!! - hát ezeket kihagyta: és nekiállt tombolni. Felmászott a csúszdára, lecsúszott (ez volt az első), ugrált, kiabált, dömperen utazott - tombolt. Annyira édes! Ez a megfigyelés, és utána jóval később a kipróbálás annyira jellemző rá.

Én nem élveztem háborítatlanul a helyzetet, általában nagyon koncentráltam, hogy nehogy valami baj legyen valamelyik gyerekkel. Akármikor szót váltottam valakivel, rögtön történt valami - Kristóffal. Valahonnan lepottyant, valaminek nekiment stb. Nagyon-nagyon elfáradtam.

Mártika nagyon aranyos volt, mikor meglátta, hogy ott van Kristóf, megsimogatta, többször is: mintha azt mondta volna: de jó hogy megjöttél, barátom:) Aztán szokott vehemenciával fejbe nyomta Kristófot egy keljfelmacival (az azért fájt), de utána szent volt a béke: Kristóf is megsimizte a lábát, fenekét xDD nagyon helyesek voltak.

Nagyon tetszett, mikor leültek a földre kölesgolyót enni - szigorúan csak a földről ettek, az asztalról, tányérból semmi íze nem volt, bizonyára, aztán hamarosan köréjük gyűlt a többi gyerek is és nagy lakomát csaptak.

Aztán sikerült felpakolni és mint málhás szamár, hazamentünk. Nagyon édesek voltak a gyerekek, egy-két anyukától és gyerekétől eltekintve (de én amúgy is híresen antiszociális vagyok) nagyon örültem, hogy megint elmentünk. De hát amúgy sem én vagyok itt a fontos, hanem Kristóf és majd Zalán. Akik tündérek voltak, és én meg egy büszke, öntelt anyuka vagyok xDD

Jah, nem mellesleg az anyukák - bár nagyon lelkesedtek és gyakorlatilag az összes hordozót elvitték kipróbálni - nem kölcsönözték ki a rugalmas kendőket, így hazahoztam őket mind xDDD De most komolyan: versenyeztek a mindenféle mei tai-okért, ssc-kért :D Nem tudom, volt-e már ilyen, de nagyon tetszett! Ügyes vagy, Rami!

oltás

Elválaszthatatlanok

Tanácsadáson voltunk. Féltem nagyon, mert Kristóf nincs nagy barátságban a dokinénivel. Pedig olyan aranyos néni, még én is hozzá jártam anno. Balunak is ő - Izabella néni - volt a dokija, és amikor hazaköltöztünk Pestről, evidens volt, hogy hozzá fogunk járni, pedig akkor még Nagykállóban laktunk. A gyerekekkel is kedves, odafigyel, szoptatás-, és gyerekpárti:)

Vagány, mi?

Nem mertem egyedül elindulni, így ma Jancsi szabit vett ki. Jól is tettem, mert Kristóf már a mérlegelésen sírt (12 kg!), a vizsgálatnál ordított, ehhez képest a szurinál már csak pityergett. Hahh!
De most már vége az oltásoknak 6 éves korig, kezdhetjük az egészet Zalánnal xDD

látogatók

Szakad az eső, nem megyünk a tejünnepre :(((, Zalán épp a tegnap éjszakát piheni ki egy maratoni alvással, úgyhogy mutatok egy pár képet Rami és Mártika látogatásáról (vagyis Rami nem látszik, de tuti itt volt xD , szerintem ő fotózott).

alvás :(

Vagy inkább annak hiánya:/ Nem, mintha látszana a képeken. Zalánról az elmúlt pár napban csupa alvós kép készült, és napközben egész jól alszik is. Kristóf is nagyon tudja húzni a lóbőrt xD

Este viszont egy kötelező 2 órás üvöltéssel zárja a napot. Mármint Zalán, Kristóf már leszokott róla, bár nem túl régen. Tegnap este elég hűvös volt ahhoz, hogy felkössem kendőbe, így szépen elaludt, üvöltés nélkül. Természetesen nem győztem gratulálni magamnak, milyen szuper anyuka vagyok, de hajnalra már nem voltam tele önbizalommal, ugyanis az éjszaka folyamán bepótolta az üvöltést. Kristóf szintén nyugtalanul alszik.

Hmm.. most a teliholdra és a hidegfrontra fogtuk a rosszul sikerült éjszakát. Ha ezeknek vége, majd keresünk új mentséget.

De ezek a képek!! Jókedvre derítenek, hiába vagyok zombi.

Pedig össze kellene magam szedni, mert hamarosan indulunk a terhestanácsadóba - szerencsére már nem miattam :) -, Anyatejes Világnap rendezvény lesz. Persze jobb lett volna, ha nem esik, így nem tudom, hogy is fogom abszolválni ezt a dolgot :/

Milyen picinek tűnik apa kezében! Pedig nincs is nagy keze:)

Kristóf szívószállal iszik.

Beszélgetünk, nem veszekszünk xD

mocorgó

Még ilyet:) Hosszában tettem le az ágyában.

Mert ilyen nagy fiú.. nappal a kiságyában alszik. És hason. Tudom, hogy nem ajánlott, de nekem bevált minden gyereknél. 

Este persze velem, illetve velünk alszik  a drága, sőt ma éjszaka - biztos a vihar miatt - olyan nyügi volt Kristóf is, hogy 4-en aludtunk az ágyban. Apát persze kitúrták a fiúk, így ő a gyerekszobába menekült.

Kristófról még

Hogy ne maradjon nyom nélkül semmi:)

86 cm - kb, nem hajlandó egyenesen állni a fal mellett
11,5 kg - szintén kb., szerintem 3 hónapja folyamatosan ennyit nyom :)

Kidobja a pelusokat a kukába. Ez az ő feladata és szorgalmasan végzi, már pelenkázás közben mondogatja, hogy kukka, kukka.
2 szót összefűzve mondatot alkot: séta tütű (ez pl azt jelenti, hogy motorral menjünk sétálni, de már azonnal)
Tudja, hogy melyik ruha, használati tárgy stb az apáé, anyáé, babáé stb. - persze jellemzően MINDEN az apáééé (a többieknek alig van valamijük xD )
Érdekes, de nem használja a nemet. Ha vmit nem akar, összeharapja a száját, és elfordul (a fal felé, hátha úgy nem látjuk). Viszont ha azt mondom, nemnem, arra dede a válasz.

Már pattogtatja is a labdát! Fizikailag amúgy is nagyon ügyes - nagyon összerendezett a mozgása, izmos kis végtagjai is vannak.

Nincs kedvenc plüsse vagy rongyikája (micsoda hülye szó), viszont van cumija, amit általában használunk altatáshoz, de nappalra célszerű eldugni, mert ha meglátja, kéri. Viszont volt, hogy több napig nem kapta meg, akkor is elvan nélküle. Furcsa, ambivalens kapcsolat:) Bár sokan elítélik, én nem tartom túl nagy gondnak a cumizást, simán abba fogja hagyni ezt is, mint annyi minden mást.
A húgom az ujját szopta nagyon sokáig, most mégis elvan nélküle. Balázs teázott éjszakánként, de már jóideje nem kel fel sírva, hogy tea-tea. Kristóf is túl fog lépni a cumin :)

heti menü

Tudom, hogy nem én találom fel a spanyolviaszt, és hogy nem vagyok egyedül a problémával: de miért nem segítenek a családtagok legalább a heti menü összeállításában?! És ha már nem segítenek, miért húzogatják az orrukat, ha nem a fogukra valót főzök?! Olyan nagy öröm lenne a főzés, ha nem kellene állandóan azon agyalni, hogy mit.
A magyar Flylady oldalán olvastam egy jó ötletet: össze kell írni rengeteg kaját - mindent, ami csak eszedbe jut, és aztán onnan összeállítani minden héten egy menüt. Kb. fél éve, hogy megcsináltam: egy excelbe összeírtam fajtánként az összes kaját, amit ettem már és szeretnék még enni, típusonként: húsétel, egytálétel, leves, főzelék, zöldségétel, rakott, édesség, sósság stb. Sajnos az Asztalra mentettem a doksit, így egy újratelepítésnél nyoma veszett - még nem volt energiám újat csinálni. (de most összedobom)
Pedig jó lenne egy elektronikus szakácskönyv, a kajanevekhez linkelve a recepteket. Marha sok időm elmegy a receptkeresgetéssel - kb. 2-3 füzetben + 2 nagy mappában vannak a receptek.

Egy másik oldalon pedig egy újabb ötletet találtam: a tervezésnél, hogy változatosak legyünk, a menzákon megszokott változatosság szerint állítsuk össze az étlapot, pl.:
Hétfő: leves + süti
kedd: húsétel
szerda: tészta
csütörtök: zöldségétel
péntek: rakott valami
szombat: egytálétel
vasárnap: valami időigényesebb, különlegesebb

Ezt persze lehet és kell is változtatni, saját igényekhez  igazítani, csereberélni. Nálunk pl jellemzően nem a vasárnap a nagy családi kajázás ideje. Na jó, nem árt valamivel nagyobb változatossággal főzni, mint a menzán. Persze ebben segít az a táblázat, amibe összegyűjtöttem a sokfajta kaját.

Amikor jól működik a tervezés, egy hétre előre megírom a tervezetet, és kirakom a hűtőre. Nem fordult elő túl sokszor, de tetszett a családnak, lelkesen bámulták a hűtőt és várták a beígért kajákat.

1,5 éves

lett ma Kristóf. Húha!
Az idő rohanásáról szóló elmélkedés helyett inkább címszavakban rögzítek néhány dolgot a nagyfiúról - a teljesség igénye nélkül xD
Rengeteget beszél, ismer néhány állatot, testrészt, játékot, ismerősöket is megnevez. Van kedvenc mondókája, dala, játéka, könyve. Halandzsázik megállás nélkül. Mai új szava az óóké.

Könyvet lapozgat, "mesél". Eldobja, elkapja, rúgja a labdát, gurigázik vele, vadul motorozik.

Fogat mos, fürdéskor segít előkészülni, elpakolni, a pelenkázó, kiságy mellé hozza a kisszéket, feláll rá, nézi a pelenkázást.

Ha botorkál már a fáradtságtól, elég rákérdezni, hogy megyünk-e aludni, és el is alszik max 5 percen belül. Napközben 1x1-2-3 órát alszik (kánikulában sajna csak keveset), az éjszakát általában 1 ébredéssel, de átalussza (olyan 10 órát).

Most már csak keveset eszik, elég válogatós is, de mindezt szépen az asztalnál, egyedül, kanállal és villával. Nagyon ügyesen
Kedves, mosolygós, mindenhová felmászik, de óvatos, apaimádó, bolondozós.

csíííz

Nem szereti az ölelgetést, puszilgatást, de ő puszilja a babát..Szereti a gyerekeket, az atóókat és a kutyákat. A kakaót, tejcsit. Imád Balázzsal bohóckodni. Hintázni, sétálni, megfigyelni, egyedül is játszani.

Egyedül lépcsőzik, fel-és lemászik a létráról, egymásba pakolja az összerakható poharakat, felveszi a cipőinket, sálat, kendőt, (használt zoknit) terít magára, és pózol bennük. Ha boltba megyünk, mindenkit elbűvöl. Segít a házimunkában.
Szinte állandóan van 1-2 púp, kékfolt a homlokán, térdén. Fél a dokinénitől, a szakállas férfiaktól. Akaratos.
Már nem baba, hanem kisgyerek, aki mindent megért, és mindent el lehet nála érni, csak türelmesen kell felé közeledni. Mindennap tanul valami újat, csak győzzem követni :)

státusz

Megtörtént Zalán első orvosi vizsgálat - és összefutottunk Ramiékkal is egy gyors kendőcserére xD (visszajött a Liliputi - már nagyon hiányzott!).

Zalán 5,25 kg, és 57 cm. Lenyűgözően sokat hízott és nőtt, és makkegészséges - kivéve a bőrét. Dokinéni szerint allergiás kiütés - vigyázzak rá, hogy mit eszek. És hogy mit ehetek? Zöldséget és gyümölcsöt, gyakorlatilag, meg szénhidrátokat, DE! vigyázni kell, mert tojásosat ne nagyon, 'k' betűseket ne nagyon, aprómagvas gyümit semmiképp sem, őszibarackot héja nélkül (na, kb. ezt tudom vállani).

Szóval az egyik szemem sír, a másik nevet.

Persze, lehetséges, hogy csak a nagy kánikula... hétvégén csak lehűl már a levegő.
Vagy talán túl sokat eszik (ezt aláírom), és ez csapja ki: próbáljam rövidíteni a szopizás időtartamát 5 perccel (haha), és adjak neki vizet (ezt mondjuk megnézem).

Nem szoktam ellentmondani a dokinéninek, és maximálisan meg is bízom benne, de szerintem ez melegkiütés + anyatejkiütés. Nemsokára meg is látjuk!

Mosolygós

Bár képem nincs róla, de a picur mosolyog xD
Az első mosolyt persze szokásosan apa kapta, de ma reggel engem is elárasztott velük, sőt gagyogott is, jelezve, hogy jól érzi magát. Nagyon jókedvű volt, egészen addig, míg Kristóf meg nem harapta. A lábát. Most már másodszor, de csak azért, mert figyelem. Az új taktika, hogy bújik Zalánhoz, aztán jobb, ha résen vagyunk. Nem látszott még meg, de a pici nagyon zokon veszi.

Zalán kedvenc pozíciója - hasfájás és hasonlók esetére:

Ezek az arcok xD !!!

A nagyon elfáradt Balázs.. (ez a kamaszkori lustaság valami félelmetes!)

Receptek

A várt enyhülés elmaradt, bár hajnalban beöltöztettem a picurt rugdalózóba, és a kicsit is betakartam (rögtön le is rúgta magáról), de már megint nagyon meleg van:/

Addig is, míg túlteszem magam ezen a dolgon, leírok néhány receptet, amiket mostanság alkottam. (egyik sem az én ötletem, de nem is akarok gasztrobloggerkedni XD )

Tehát:
Csokifagyi - Mohától
A recept a következők szerint alakult:
Hozzávalók:

• 6 dl tejszín
• 1 tubus cukrozott sűrített tej ( 170 g )
• 3 tojássárgája
• 20 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál kakaópor
• rumaroma

A tejszínt, tojássárgát, sűrített tejet összekeverem, kis lángon, folytonosan keverve melegítem. Forrás előtt leveszem a gázról, belerakom a kockára darabolt csokit (az eredeti receptben volt fehércsoki is, én azt feketével pótoltam - jó lenne a fehércsokival kipróbálni, de az sosincs nálunk, így viszont túl tömény volt a fagyi), a kakaót és az aromát. Kevergetem, míg a csoki fel nem olvad a masszában, utána kihűtöm, egy éjszakára hűtőbe pakolom, majd pár órára a mélyhűtőbe. Fogyasztás előtt fél-, egy órával ki kell venni a fagyasztóból a normál hűtőbe, és így klassz, krémes állagú lett.
Finom volt, bár ahhoz képest, hogy csokifagyi, lassan fogyott, túl töményre sikerült, nyilván a fehércsoki-hiány miatt.
A tojásfehérjék mélyhűtőbe kerültek, Pavlova tortát szeretnék sütni (by Szepi).


Következő fagyim a Túró rudi fagyi, ugyancsak Mohától.

Azt hiszem, ez a tökéletes fagyi számunkra, gyors egymásutánban  kétszer is készítenem kellett. Először csak dobozban, utána kis joghurtos tálkákban, fogvájóval xD (csak ezért kellett danoninos joghurtot venni, hogy legyen ilyen kis tégelyünk. Nagyon bejött, és főzni sem kell!


Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 1 dl joghurt
• 1 dl tejföl
• 20 dkg házi krémsajt
• 1 citrom reszelt héja és a leve
• vaníliaaroma (kivonat híján)
• 5 ek cukor

Mindezt összeturmixolom, és a kis pohárkákba öntöm, belerakok egy-egy fogvájót (bár kis kanálkákkal vagy spatulaszerűséggel  biztos jobban mutatna), lefagyasztom. Másnap kellene étcsokit olvasztani, a kis jégkrémeket beleforgatni, és az lenne az igazi túró rudi ízvilág, de nálam ez elmaradt.

Virgin mojito - recept innen (Ahogy eszik, úgy puffad blog)

Tavaly nyáron voltunk egy esküvőn, ahol a fiatalság - élükön Balázzsal - ezt a koktélt vedelte, és Balu azóta is ódákat zengett róla. Felajánlottam, hogy leutánzom, de Balu szerint azt képtelenség lemásolni, mert tökéletes volt. Persze az internet korában ilyen, hogy képtelenség, nem létezik, gondoltam, majd ha lesz mentánk, kipróbálok néhány receptet. A fakanál blog jónk bizonyult, itt cukorszirup volt az alaplé (máshol sprite-ot ajánlottak, de az nem az igazi).

Tehát 10 dkg cukorból kis vízzel cukorszirupot készítünk (felfőzzük, míg a cukor el nem olvad), majd lehűtjük. 3 citrom levét kifacsarjuk, 1 lime-ot felkarikázunk. beleöntjük egy minimum 1,5 literes kancsóba, ráöntjük a cukorszirupot, a citromlét, egy marék mentalevelet, és fél liter vizet. Ekkor egy fakanállal kicsit meg kell nyomkodni a limekarikákat és mentaleveleket, hogy az ízük bekerüljön a koktélba (profibb helyeken erre szolgál a shaker), ráöntök még egy fél liter vizet, sok-sok jégkockát, és mehet a hűtőbe érlelődni a kész koktél.

Hétvégén Otis blogján jártam, onnan kaptam ötleteket: Sárgabarack-krémleves, Padlizsántorony, Ribizlis túróbomba volt a menü.

Természetesen kicsit az ízlésünkhöz igazítottam:

Tehát:
Sárgabarack-krémleves

6 db sárgabarackot (lehet több is, nekem ennyit hozott épp a húgom xD ) belerakjuk egy edénybe, (miután persze kimagvaztuk), belemehet 5 ek cukor, negyed kk gyömbér, ugyanennyi fahéj, vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, fél citrom leve, 1 csipet só és kb. 7,5 dl víz. Ha felforrt a víz, 5 percig főzzük még a levest, ezután kivesszük a barackokat, lehúzzuk a héját (így már könnyen megy), visszarakjuk, és összeturmixoljuk az edény tartalmát.1 dl tejszínben simára keverjük a karamellás pudingport (vaníliás is jó) és 2 dl tejfölt, hozzáadjuk a leveshez, sűrűsödésig forraljuk, majd lehűtjük.

Nagyon-nagyon finom volt, Kristófnak is ízlett, Balázs természetesen NEM kóstolta meg :/

Padlizsántorony

1 padlizsánt vékony karikára vágunk, enyhén megsózzuk, serpenyőben, kevés olajon megsütjük mindkét oldalát. Ezután kis tornyokat készítünk egy tepsiben: egy karika padlizsán (só, bors, petrezselyemzöld), fetasajt, egy karika paradicsom, utána megint padlizsán stb, stb, a tetejére egy karika padlizsán kerül. A tornyokat megszórjuk még egy kis morzsolt sajttal, petrezselyemzölddel, olívaolajjal megöntözzük, átszúrjuk egy fogvájóval, 180 fokon 20 percig sütjük.

Háát... öö.. ez nem aratott túl nagy sikert, bár Jancsival megettük. Nem szeretjük nagyon a zöldségételeket, bár folyamatosan próbálkozom.


Ribizlis túróbomba

50 dkg ribizlit megmosunk, leszemezzük. 1 tasak zselatint (20 g) 1 dl tejbe áztatunk. 50 dkg túrót 1 dl tejjel, 10 ek porcukorral, 1 tasak vaníliás cukorral, 1 citrom reszelt héjával és levével krémesre keverünk, 2-3 dl tejszínből habot verünk. A zselatint gőz fölött felolvasztjuk, hozzákeverjük a túróhoz, majd finoman beleforgatjuk a tejszínhabot és 30 dkg ribizlit. Egy öblös tálat kibélelünk folpack-al, belesimítjuk a krémet, hűtőbe rakjuk néhány órára. Tálaláskor kiborítjuk egy tálra, és a maradék ribizlivel díszítjük.


Itt végre sikerült eltalálnom Balázs ízlését, hiába, a ribizli bárhogy tálalva nyerő nála. Kristóf viszont csak a túrókrémet ette xD Hihhetetlenek! Finom volt, és gyönyorű xD

Forróság

Nem szeretem a kánikulát, ez a hőség elviselhetetlen, napok óta semmihez nincs kedvem. A nagyon hideg se a kedvencem, bár igyekszem nem olyan lenni, hogy mindig nyafogok valamiért: hol a hidegért, hol a hőségért, hol a szélért, esőért, hóért, ködért :) Nem, nem vagyok ilyen, de a kánikula ellen (hacsak nincs klímád és egy tavad az ajtód előtt) nem tudsz semmit tenni. Klímánk nem lesz, már csak környezetvédelmi szempontból is ellenzem a beszerelést (a villanyszámlánk amúgy is horror), tavunk sem lesz, mert ha legközelebb költözünk, akkor az tengerpart lesz xD

Így történt hát, hogy ezen a héten reggel 7-8 körül mentünk le sétálni a gyerekekkel (vagy csak Balu Kristóffal), és este még egyszer Jancsi Kristóffal. Mivel ilyen nagyon meleg van (talán most majd mérséklődik picit), csak pár képre van energiám.


Persze, arra is kell időt szakítani, hogy az 1 hónapost megörökítsem néhány képben.
Különösen a fürdős tetszik, az arckifejezése szerintem Oscarért kiált.

Ebben a melegben nem bírok húst sem sütni, fagyin, mojito-n (a szűz fajtán), zöldségeken és ilyesmiken élünk.

Receptek holnap:)

A nagy hordozó-teszt

 Kaptam 3 újszülötteknek való hordozóeszközt: na nem örökbe - kipróbálásra. A babaklubban bárki kipróbálhatja és kikölcsönözheti a különféle kendőket és más hordozókat. Nekem Rami szerencsére házhoz hozta őket, nem kellett kimozdulni. Ennyi előnnyel is jár - többek között -, ha az ember lánya "törzsgárdatag".

A fenti 2 képen a magyar gyártmányú Liliputi rugalmas kendő látható. (Mivel a fényképek 95%-át én csinálom, ritka, hogy használat közben is tudom fotózni a kendőket, ezért vannak ilyen tükörből készült gyöngyszemek).

A Liliputi rugalmas kendőkben kényeztető gyengédséggel, de teljes biztonságban hordozhatod gyermeked. 

Rugalmas, de biztos tartást adó sztrecspamut kendőink lehetővé teszik a babáknak, hogy még sokáig élvezzék szüleik közelségét, a szülőknek pedig azt, hogy egyetlen pillanatot se veszítsenek el/hagyjanak ki gyermekük felcseperedéséből. Használata öröm és elengedhetetlen segítség egyben. Megkönnyíti, s felejthetetlen élménnyel gazdagítja használóit.

Anyaga: sztrecspamut

Hossza: 5-5,5 m; Szélessége: 60 cm

(Forrás: itt)

Imádom a Liliputi gyönyörű színeit: nagyon tetszett, hogy jó szorosan meg lehet kötni, valóban egy nagyon rugalmas anyagú kendő, és nagyon-nagyon baráti az ára (és! magyar termék).

Ez a zöld pedig az én személyes kedvencem: az Anaju  

Még tél volt, amikor  Rami szólt, hogy lenne lehetőség egy ilyen kendő kedvezményes vásárlására a klub részére. A képeken keresztül is rögtön beleszerettem, és volt, hogy Vele álmodtam. Nem vgyok teljesen hülye, csak arról van szó, hogy megálmodtam, amint megyek a 2 gyerekkel a játszótérre, és Zalán ebben a kendőben pocolt a mellkasomon.

A kendő 70% bambuszviszkózból és 30% természetes pamutból készült.

A bambuszkendő megfelelt az "Öko teszt 100" elvárásainak, tehát pici babák számára is biztonságos. A kendő anyaga könnyű, légáteresztő, antibakteriális és csodálatosan puha, a baba születésétől egy éves korig használható..

A kendő szép zöld (Jade Lime), hosszú, szépen csapott a vége, középjelzése a címkéje, könnyű vele kötni. Tavaszi-nyári picibabáknak tökéletes, harsogó friss tavaszi a színe, és anyagösszetétele miatt kellemes viselet lesz kánikulában is.

(Forrás: itt)

Ezek tehát a tények, és meglepő módon ez a valóság is. Érzem, ahogy a kendő "lélegzik", minden fuvallat átjut egészen a bőrömig (vagyis a kicsi bőréig is, ez a jelenlegi majd 40 fokban nem mindegy), pont elég széles, pont elég hosszúak a szárai (és szép csapottak, ami nemcsak a felkötést könnyíti meg, de jól is mutat), és passzol a ruhatáram 80%-hoz a színe. Olyan a kendő, mintha nem is lenne rajtam semmi:) De ami van, az gyönyörű.

Azt hiszem, kiderült, ez a kedvencem a 3 közül.

És itt a harmadik, ami nem kendő, hanem karikás babahordozó.Már nem is meglepő, hogy ennek is gyönyörű a színe: csokoládébarna - Kristóf előszeretettel rakta magára a zsebes részét és csodálta magát benne:)  

A Close Parent egyedülállóan kényelmes és könnyen felvehető hordozó, bio pamut anyaga rugalmas, így a babákat nagyon egyszerű beletenni. Biztonságos , praktikus és kényelmes mind a babának, mind a mamának. Azoknak ajánljuk, akik a kendők megkötésétől idegenkednek és jobb szeretik az egyszerű megoldásokat. Elől praktikus zseb a zsebkendőnek, büfiztető kendőnek.

(Forrás: itt)

Szó mi szó, ez is illik a ruháimhoz, és gyönyörű, és nagyon rugalmas: hasonló a Liliputihoz az anyaga. (mármint hasonlóan rugalmas) Borzasztó kényelmes (ez volt a legkényelmesebb a három közül), egy egész napos mászkálást kibírtam benne, pedig a hátam nem kicsit sajog, mióta két kicsit kell felváltva cipelnem egész nap. Nagyon egyszerűen felvehető, nem kell kötözgetni, és a karikákat egy pillanat műve a kívánt hosszúságúra igazgatni. 

Ha kengurus lennék még mindig, biztos még jobban imádnám, de be kell vallanom, így most már a kendő sokkal testhezállóbb. Apa viszont úgy nyilatkozott, hogy mint egyedüli férfibarát hordozót (a 3-ból), ő is ki fogja próbálni (nagy mei tai-fan, egyébként xD )

Az az igazság, hogy mindhárom nagyon tetszik, és ha lenne sok pénzem, mindhármat megvenném (sőt, a Liliputiból még vagy két másik színűt), hiszen mindegyikben van olyan, amiben a legjobb. Kezdem megérteni a hordozó-halmozókat (?)

5 kg

Háát..öö..nehezen hihető, de 5 kg-t mérünk a tegnap 4 hetes babánál.

Teljesen nem adja vissza a kép a duciságot, viszont kezd nőni a homloka, ami nem biztos, hogy csak a hihetetlen intelligencia miatt van, hanem épp a babahaját hagyja el:)

És nem azért van betakarva, mert elment az eszem, ebben a kánikulában, hanem kiderült, hogy sokkal jobban alszik, ha a pocakja és a lába be van takargatva. Úgyhogy takargatom, de most már csak módjával, hajnalban, mert szegénykémnek a bőre tiszta melegkiütéses + anyatejes kiütéses, úgyhogy nem túl fotogén xD Azért persze szép, nagyon.

Nagyon kis figyelmes baba egyébként, nappal nézeget, kedvence a narancssárga fal (olvastam, hogy
gyerekszobába tuti ötlet, mert vidámságot sugároz), arra szokott mosolyogni. Egyébként ha ölben van, nincs semmi gondja a világon.

Tegnap este masszírozásnál, hasra fordítva megemelte a fejét és forgatta is jobbra-balra.

Éjszaka pedig nagyrészt alszik, kb. 2szer kel fel szopizni, és ezt félálomban ejtjük meg, így dacára a kánikulának, egészen fitt vagyok. (azért az arcom nekem is kiütéses, rendesen - hormonok+meleg)
Ilyen nagy lett a pici babánk.

Örömök

Ma délelőtt is sétáltunk: én és a 3 fiú. (Balázs nélkül azért eléggé nehéz lett volna.) Kristóf motorozott, Zalán a Close-ban szunyált. Zalánnál nem volt sok gond, Kristóf viszont mindent megszemlélt, és mivel egy Profi-t is beiktattunk, és már 9-kor is forróság volt az utakon, sok türelemre volt szükségem.
Plusz, amikor elindultunk - már az ajtó is nyitva állt, csak a kulcsot kerestem -, felcsöngetett a védőnő, hogy jönne. Megalkudtunk, hogy elég, ha lent összefutunk - így aláírtam az aláírni valókat, jól megnézte, amit látni lehetett Zalánból, és elváltunk. Helyes lány, nem akarja túlbonyolítani az életünket, de a munkáját lelkiismeretesen elvégzi. Vagyis olyat nem csinál, hogy felém sem néz, hiszen neki hetente meg kell látogatnia az újszülötteket, de pl. múlt héten nem jött össze a találkozó, így csak felhívott, hogy minden rendben van-e. Tudja, hogy nincs bajban a kicsi, és nem akarja, hogy okvetlenül azt csináljam, amit ő épp tanult - nem, mintha ez a veszély fenyegetne.
Csak épp hallok olyan rémtörténeteket, hogy a védőnő úgy gondolja, hogy az igény szerinti szopizás káros, az együttalvás káros, az éjszakai etetés káros stb., és sok anyukát meg is lehet ezzel vezetni: eü szakember, ezt tanulta, csak igaza lehet. Pedig ...

Bementem hát a Profiba Zalánnal - Kristóf épp stratégiai pontokat szemlélt meg az utakon, ill. néhány gyors és fényes és szép "atóót", így nem tartott velünk -, és már a pénztárnál álltam, mikor ketten is "letámadtak". A pénztáros kislány nagyon mosolygott ránk, és mondott néhány kedves szót, hogy milyen szuper ez a hordozó, milyen jó a babának, megkérdezte, megnézheti-e, mire a mögöttünk álló középkorú hölgy is szerette volna látni a picit, ő is csupa meleg megjegyzést tett, és hármasban beszélgettünk egy kicsit, ez volt a legpozitívabb élményem hordozással kapcsolatban.

Szinte repültünk haza. Csak hab a tortán, hogy egy kedves öreg bácsi is viccelődött Baluval, mikor mentünk haza és hapcizott egyet - már nem tudom, mit mondott, de olyan kedves és vicces volt: hát igazán nagyon aranyos emberekkel találkoztunk, ami szerintem nem tipikus.

Kristóf, aki nem féltékeny

Nem is tudom, hogy lehet: valószínű, úgy, hogy még nem érti, még kicsi hozzá, hogy átérezze, megváltozott a szerepe a családban. Mert megváltozott, és ezt nem lehet meg nem történtté tenni.
Kezdődött azzal, hogy hazajöttünk a kórházból, és nekiláttam bepelenkázni a nagyot, és.. akkor először, megláttam, milyen nagy, milyen erős, párnás, izmos ... és nincs jobb szó rá: nagy.

Hiszen még mindig nincs másfél éves sem. De már motorozik, rúgja, dobálja és elkapja a labdát. Sőt: a pattogtatással próbálkozik. Ül egy könyv felett, és hosszú perceken át "olvasgat", nézegeti a képeket, kommentálja őket, mesél. Egyedül eszik, el sem fogadja, ha más segíteni próbál, ne legyen nyakig maszatos. Segít nekem bepakolni a mosógépbe, teregetni, összeszedni a száradt ruhát.
Beszél, rengeteget, a saját babanyelvét folyékonyan használja, de egyre több szót meg is értünk.
És óvja, félti a picit.
Ha sír, ő az első, aki megjelenik az ágyánál - vagy mikor hol -, és "baba, baba" kiabálással jelzi a felnőtteknek, hogy gond van, és oldjuk meg. Reggel szalad üdvözölni a "babát", megpuszilja, odabújik hozzá.

És még rengeteg ilyen "nagyfiús" dolga van. Ezek miatt kell nagyon figyelnem rá, ne várjak el tőle többet, mint amennyire képes, pusztán azért, mert ő lesz mindig a nagy. Könnyű az ilyet  elhatározni fejben, de máris beleestem ebbe a hibába nemegyszer, és gyanítom, nem is utoljára.

És ezzel párhuzamosan figyelni kell majd a picire, hogy ne segítsek neki mindenben, ne oldjam meg minden gondját, mondván, hogy ő még "kicsi".

Persze ez sem mai probléma még:)

Mindenesetre nagyon biztatóan alakul a testvérek kapcsolata, remélem a pici hasonló szeretettel fogadja majd a nagy közeledését. És remélem, hogy hasonló jó kapcsolat alakul majd ki Balázs és Zalán között is xD Kristóffal már nagyon összehangolódtak: biztos nehéz lehet egy kamasznak egy kisgyerekkel, de néha, mikor épp nem akar lázadni, nagyon tudnak együtt játszani. Kristóf olyanokat enged meg magának Baluval szemben (és fordítva), amit senki mással szemben nem. És Balu is lemegy vele időnként sétálni, labdázni: csodájára is járnak a környéken, hogy milyen nagy, felnőtt fiú, hogy így rá lehet bízni a kicsit. (Igen, ma már mások az elvárások a gyerekekkel szemben. A felettünk lakóknál kb. ugyanez 2 lánytestvár között a korkülönbség, ott az anyuka nem meri a nagyobbra bízni a kicsit.)

Itt már csak arra kell figyelnem, ne várjak el túl sokat Balutól, és csak nagyon ritkán vegyem igénybe őt baby-sitterként - hisz' nem az ő dolga. Tudom, hogy a nagy testvérek nagyon tudják utálni, ha a kicsi rajtuk lóg - én is idősebb testvér vagyok :)

Ennyit mára a nevelésről és az észosztásról. Elméletben nagyon jó vagyok, nagyon átgondolt. Viszont legelőször nekem kellene sokkal-sokkal türelmesebbnek lennem, könnyebb lenne mindenkinek velem is.

Sült túrótorta

Szokás szerint Mohától kölcsönöztem a receptet, és egy béna fényképet is sikerült összehoznom róla:

Az eredeti receptben ribizli van a süti tetején, én sajna csak meggyet kaptam a zöldségesnél, pedig a ribizlit jobban szeretjük (és többen is).

A recept tehát a következő:
Hozzávalók:


Tészta:

• 22 dkg liszt
• 2 dkg kakaópor
• 7 dkg porcukor
• 14 dkg vaj
• 1 tojás

Töltelék:

• 25 dkg túró
• 15 dkg tejföl
• 10 dkg cukor
• 1 citrom héja reszelve (kimaradt sajna)
• 1 teáskanál vaníliakivonat (ez is)
• 3 tojás
• 5 dkg puha vaj
• 2,5 dkg liszt

Díszítés:

• kb.20 dkg (ribizli) meggy kimagozva
• 1 csomag piros tortazselé (1 zacskó Alsa epres gyümölcszselé - nekem is ez vált be, mindig sikerül a zselé, a tortazselével ellenben még sosem jártam szerencsével)

A tészta hozzávalóit összemorzsoljuk, majd a tojással tésztává gyúrjuk. Kinyújtjuk és kibélelünk vele egy 20 cm átmérőjű tortaformát (jobb lett volna piteforma, de az csak 28 cm-esben van itthon). Megszurkáljuk, és beletesszük a hűtőbe, amíg a töltelék el nem készül (mindösszesen pár perc lesz).

A töltelékhez valókat egy tálban a botmixerrel krémesre keverjük és a tésztára öntjük.  170 fokon kb. 60 percig sütjük alsó-felső sütésen. Hagyjuk kihűlni, majd a tetejére szórjuk a meggyet és leöntjük a zacskó lévő leírás szerint elkészített zselével. Hűtőbe tesszük, míg a zselé megszilárdul (nekem 4-5 óra volt, de még a régi, kánikulára rosszul reagáló hűtővel). Fontos, hogy a zselét csak akkor öntsük a tortára, amikor már kissé megszilárdult, különben a fele kicsöpög a tortaforma szélénél. (khmm.. személyes tapasztalat) Ezért is jobb a piteforma, ott legalább edényen belül marad a cucc.

És mellesleg, még akkor varrtam egy régi pólóból ezt a szennyes tartó zsákot a babaholmiknak, mikor hazajöttem a kórházból - akkor még itt volt velem anyukám, csuda jó dolgom volt: mindenre ráértem, mindent megcsinált nekem, csak a picivel kellett törődnöm.

Plusz vázákat is csináltam kidobandó műanyag palackokból.

A zsák ötlete innen ered, a vázáé pedig erről az oldalról. (nagyon szeretem ezeket az oldalakat, sok ötletet adnak)

Most is sok mindent kellene csinálnom, rengeteg alapanyagot felhalmoztam már az ötletekhez, és mielőtt Jancsi kihajigálja őket (vagy legalábbis nagyon elkezd morogni miattuk), legalább valamit be kellene fejeznem belőlük. Majd valamelyik éjszaka, legfeljebb xDD

Mekkora

nagy már ez a Zalán:) 3 hetesen volt 4200 g és számtalan ruhát ki is nőtt már. Rengeteget eszik amúgy is, gondolom a kánikula miatt elég szomjas is lehet.

Egy kicsit megrágcsálnám a kezed! Persze úgy csinálok, mintha csak megpuszilgatnálak.

Ezért még megfizetsz! Kicsit még növök, de ezt még lejátsszuk!

Szóval a pici fiam jól eszik, jól hízik, már nem is olyan hasfájós, csak időnként tör rá egy-egy nagyobb görcs, viszont abszolút anyafüggő, csak és kizárólag rajtam alszik. Ez azt jelenti, hogy boldogan bevackolja magát a vállamra, és durmol, míg meg nem éhezik. Kis nyűglődéssel - meleg miatt -, de ugyancsak elégedetten konstatálja, hogy kendőbe kötöm, és a mellkasomon himbálózik, míg a dolgom végzem. Viszont nagyon-nagyon gyorsan kell fényképezni, ha leteszem aludni, mert 10 percnél tovább soha nem alszik egyedül. Éjszaka is a karomba kell vennem, néha elég, ha csak a feje pihen a felkaromon, van, hogy az egész testét rá kell fektetni, csak így érzi jól magát. Hát, nem vagyok túl boldog ettől, de azért nagyon megható. Azaz, boldogabb lennék, ha kapnék néha 1-1 óra szünetet. Szerencsére tudom, hogy csak ki kell várni, eljön az az idő is.

A jóllétnek íme az eredménye. Múlt héten kapta Zalán Ramiéktól ezt a kis bodyt - nem kicsit feszül rajta.

És kicsi husim ruha nélkül:)

Gyönyörű!