mert a játszi hiányzik Kristófnak. Főleg, mert megtanult lecsúszni ezzel:
És mert olyan jól elfáradnak a végére, hogy tuti alvás lesz belőle. Persze egy szavam sem lehet, mert lehet találgatni, honnan van időm most is blogolni. Miután már fel is mostam.
Alszanak:D Délután, mindketten.
Az álmosító ősz pozitívuma.
3.10.12
2.10.12
Oviból hazafelé sétáltunk
gyerekekkel ez egy jó órás út (azzal együtt, hogy Zalán babakocsiban van, egyébként 3-4 órás program is lehetne), a szép idő végeztével ez el fog tűnni, maradhat a tömött busz/autó.
Ilyenkor mindig útba ejtettük a szaladgálós szökőkutat, amit nagy melegben ofcoz meg kellett csodálni, és amit Kristóf következetesen "játszóvíz"-nek titulál. És milyen igaza van:)
Olyan ez a pici
mint egy mesefigura.
Ahogy néz a kerek szemeivel, némán, elvarázsolt királyfinak gondolom:)
A diagnosztizáló mondta, hogy olyan, mint egy baromi elfoglalt kis pasi, egy kisfőnök, aki egész nap jön-megy, intézkedik, mindig töri a fejét valamiben, és nincs ideje ránk, haladókra:)
És nekem különleges helyem van a szívében.
Ahogy néz a kerek szemeivel, némán, elvarázsolt királyfinak gondolom:)
A diagnosztizáló mondta, hogy olyan, mint egy baromi elfoglalt kis pasi, egy kisfőnök, aki egész nap jön-megy, intézkedik, mindig töri a fejét valamiben, és nincs ideje ránk, haladókra:)
És nekem különleges helyem van a szívében.
1.10.12
Kristóf az oviban
Kristóf egy könnycsepp, szájgörbülés, nyafogás nélkül vette az akadályokat. Hiszti is volt persze, de nem azért, mert nem akart maradni, neadjisten, haza akart volna jönni, hanem nehéz volt alkalmazkodnia az otthoninál jóval szigorúbb szabályokhoz. Ez a drákói szigor persze annyit takar, hogy nem akart bemenni az udvarról, nem akart leülni enni, vagy épp nehezen várta ki a csoportszoba takarítását, nem értette, miért zárják be előtte az ajtót, mikor ő már játszana. Vagy tanulna. Vagy bármit tenne, csak az érdekes új helyen tegye.
Így megnőtt a kismanó, aki mára már mintaszerűen tartja a szabályokat, és az óvónők elmondása szerint úgy simult bele az ovi életébe, mint egy boldog kismadár. Nevet, csacsog, aktív, kedves, barátkozó.
Nagyon jól fejleszthető - ezt már tudjuk:D -, nem agresszív, és okos.
9-en vannak a csoportba, mindannyian sni-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek, már voltak fagyizni,
sétálni, vadasparkban, szüreteltek, szőlőt préseltek, minden nap élmény.
Nálunk az a szomorúság, ha nincs ovi, és nem tudunk menni a gyerekekhez, sajna péntek óta itthon van Kristóf egy kisebb, de lázas náthával, nagyon várja már a szerdát. (ha már itt tartunk, én is)
torna az első nap, és huncut-huncut Kristóf |
Subscribe to:
Posts (Atom)