Szuperanya

Nagyon sokszor, több helyről hallom - szemtől-szembe, hogy a hátam mögött mi megy, azt nyilván nem tudom -, hogy milyen szuper vagyok.
Nyilván a gyerekekről van szó, arról, hogy egész jól megbirkózom az autizmussal, egész jól működik továbbra is a családunk, nem törtem össze, viszonylag még türelmes is vagyok és a józan eszem is megvan többé-kevésbé.

Nagyon örülök ezeknek a megjegyzéseknek, simogatják a lelkem, feldobják a napom, igazolnak.

Pedig mindez csak illúzió.
Egyszerűen nem tehetek mást. Ez a dolgom. És szerintem sokan mások megtennék, és meg is teszik. Dicsérem én is magam, pedig szerencsém is van: mert túl a negyvenen valóban rengeteg tapasztalat, életbölcsesség (?) halmozódott fel bennem, a látóköröm is elég széles.
Szerencse, hogy ilyen házasságban élek, amilyenben, hogy a férj társ is, és aktívan részt vesz a gyerekek életében.
Szerencse, hogy viszonylagos anyagi biztonságban megtehetem, hogy szemmel tartom a gyerekek fejlődését, hozom-viszem őket, utánaolvasok, elmegyek mindenhová, ahol tanulhatok - napi minimum 8 óra munka után ezt nem tehetném meg.
Szerencsés vagyok azért is, mert nem rágódok a múlton - általában sem -, hanem megoldást keresek, és dolgozom, hogy minden jobb legyen.

És így minden jobb is. Persze a dicséret attól még jólesik.

Elbűvölő

Zalán.
Mindenkit - főleg idegeneket -, megbabonáz, mosolyra késztet. Érdekes:)
Mert Zalán aztán tényleg átnéz az embereken, maximum felhasználja őket - mondjuk a magasságukat vagy az erejüket - a céljai érdekében.

S mintha az emberek az elutasítást nem tudnák értelmezni egy ilyen ártatlan kicsitől, megpróbálnak kapcsolatot kialakítani vele - inkább kevesebb sikerrel. Akiket többször lepattintott, azok óvatosabbak már vele, de az 1-2 alkalommal látott idegeneket mindig az ujjai köré csavarja:)
És én büszkén hallgatom, milyen okos, szép, akaratos, stramm kölyök. Hogy csinálhatja?!

Balázs kedvenc tortája

Ez a finom málnás tejberizstorta. Minden alkalomra ezt kell készítenem, mint most névnapjára is. Én is imádom, mert mindig sikerül, nagyon finom és gyorsan elfogy:)

A torta receptje Mohától van.

Kristóf, farsang, napirend

Fejben nagyon készült. Tudta, hogy farsang lesz, napok óta az "itt a farsang, áll a bál...' szólt, 3 versszakban, tánccal, felpróbálta a méhecske jelmezt, álarcot készített stb. Tudta, hogy farsang lesz, az oviba apai segítséggel mentünk, sütit vittünk..
És Kristóf nem volt hajlandó átöltözni:( Zalánnal maradtunk, míg a gyermekrehabon jelenésünk nem lett, addig hol táncolt, hol nem, de nem igazán értette, mi is zajlik.

A napirenden mindenáron a szerdai programot akarta kirakni - nagy torna van szerdánként, Ayres eszközökkel, utána zenés relaxálás -, és bőszen integetett, amikor elmentünk végül - olyan fél 11 magasságában.

Sokat töprengtem, aggódtam is érte, míg Zalus fejlesztése folyt, és persze gondolatban vertem a fejem a falba, miért is nem voltam képes egy vizuális segítséget összeütni, hogy tudom elfelejteni, hogy a változást elő kell készíteni. Annyira "jól működik" mostanában Kristóf, hogy úgy tűnik, hajlamos vagyok túllazázni a dolgot, és elfelejtem, hogy milyen nagy szükségünk van a vizualizálásra, és legfőképp, hogy mennyire megkönnyíti az életünket.

Persze, mikor ebéd után érte mentem már semmi gond nem volt, az óvónők mesélték, hogy meglátogatták a tübbi csoportot, Kristóf mindenhová bátran bement, sőt egy székfoglalós játékba is beszállt a szomszéd csoportban.

Másnap reggel, amikor megálltam a csoportszoba ajtajában nyomatékosan közölte, hogy "Szia anya, menj haza!" Na igen, nem árt, ha tudom, hol a helyem:)
Az ovis napirenden pedig ismét kirakta az elmaradt szerdai programot.